Idén megint úgy voltam, hogy megint jön a celebgyártás, indul az xfaktor. Nem mondom, hogy ez most teljesen más lett, vagy ilyesmi. De nekem olybá tűnik, mintha most tényleg tehetségesebb emberek jutottak volna be, mint az előbbi években. 
Mint írtam már nekem az MDC volt a kedvencem, mert nagyon helyesnek gondolom a főénekes srácot. A zenéjükkel szerintem nem nyertek volna, de nem is fognak, mint már tudjuk. Mégis szerintem az első körben nem azt a lányt kellet volna tovább juttatni, mivel ebben a szombati adásban is elbaltázta. Csak a "bája" miatt van még mindig bent. 
Az a furcsa felállás született nálunk, hogy az egész család a BTW-nek szurkol. Bennük talán van egy csöppnyi egyediség, sőt őket szívesen hallgatom. 
Na de, hogy jön ide a gp? Ahogy látom ez az első olyan év, hogy több mint, 1-2 rajongói oldal indult. Mindegyik tartalmas és még gyakorlottak is a szerkesztők. Számomra nagyon szimpatikus, hogy a magyar emberek képesek magyarokért rajongani. Szerintem ez építi a magyar zene ipart és kultúrát. 
Példának mondanám, hogy a BTW-nek már fanclubja van, mely a Wayers nevet viseli, és ezt nem az xf találta ki, hanem maguk a rajongók. Persze jó, hogy én beszélek, aki koreai csapatokért van oda... 

ps. Lilut egyszerüen utálom.

Most komoly? Mármint, tényleg totál komoly, hogy a kishimbilimbis 12 éves kislányka tolja fel a képeket az 1001-ből, hogy mekkora pártí volt. Vpznek, isznak, és még az egész világnak is meg kell mutatni? Komolyan itt tartunk? 

A net ugyan tele van ilyen képekkel, meg videókkal, de akkor is engem csak most sokkolt le az egész, talán mert közelebbi ismerőseim csinálták. Furcsa, nálunk az egész osztályból csak egy srác szokott ilyen helyekre menni, de őt kissé kinézik a többiek meg ő is csak idén kezdte... Nem értem. Bőven ráér még, ja és nem is értem, hogy miért engedik őket be, hisz max 150 cm és melle sincs a fiúkon meg ott a baba husi. Aish... biztos megint csak én vagyok aki nem érti ezt a "mai generációt"

Ma szinte egész nap szerepeztünk unniemmal. Nagyon jó volt, nekem ez volt az első szóval néha kicsit elbizonytalanodtam, de a végeredmény remek lett. 
Öcsi lebetegedett, így egész nap itthon ápoltam. Elképesztő mit meg nem teszek neki... Tudok én rendes is lenni vele.

Anyuékon nem tudok kiigazodni. Mindig szívják a vérem, hogy miért nem vagyok önálló és miért kell mindig, hogy ők cipeljenek mindenhová. Aztán ha egyedül megyek valahova, akkor az mekkora felelőtlenség, mert bármikor elfoghatnak és akkor felboncolnak és eladják a szerveimet, vagy prosti leszek. Éljen az általános gyermek nevelés! Komolyan.... és még csodálkoznak, hogy félnek az emberektől, nem merem megkérdezni az eladót, hogy van e nagyobb méret, és az utcán is kissebb koromban remegve jártam. 
Pszcihológushoz akarnak vinni, mert ez nem normális, de mellette meg ők azok akik az egészről tehetnek. Ha kiskorodtól kezdve azt hallod, hogy minden ember rossz, és vigyázzni kell, és bármikor történhet veled valami... Te, hogy reagálnál a világra ilyen tudattal?! 
Aztán sírnak, hogy a bérletet nem használom ki. Mnnék én sok fele, csak épp nem akarnak elengedni. Akkor, hogy a kiskutyahátsófelébe használjam ki? Aish... Mindegy. 

Úgy néz ki kezdenek összejönni a dolgok, de én nem akarok fiút magamnak. Mármint nem bírom elképzelni, hogy én kijelentsem, hogy "ő a barátom" vagy "hozzá tartozom". Valahogy vágyok egy fiúra, de kapcsolartra nem. Ez eléggé ringyós nem? Omo...

Olyan furcsa, hogy amikor közelebb vagyok a kórházhoz, mint a depressziós lány aki felvágta az ereit, én boldog maradok és képes vagyok mosolyogva élni, míg ő az apró problémáitól összeomlik.

Miután sikeresen megcsillogtattam angoltudásomat (amiből-igazából nem sok van), közölni szeretnem a nagyközönséggel, hogy mégis miért írok én erről a közösségi fotó megosztó applikációról. Ez egy félig elmélkedő, félig d.i.y poszt lesz, így előre megjósolva.

Eleinte meg se fordult a fejemben, hogy nekem regisztrálnom kéne ide, hisz minek mutassam meg ismeretlen embereknek, hogy kikkel vagyok, mit eszek, mit vettem, vagy épp mi volt ma rajtam.
Aztán úgy február környékén szóba jött, hogy nagyon gyerekes a szobám, szeretném átalakítani (lehetőleg saját kezűleg, minimális összegből), így elkezdtem ilyen inspirációs blogokat, tumblr-t meg w<3it-ot nézegetni, hátha találok valami jó ötletet, vagy kiinduló pontot. 
Végül nem találtam semmit, de Jack (jacksgap - youtube vlogger) videójában, amiben megmutatta koleszes szobáját, megakadt a szemem a falán. Illetve azon a csomó képen, ami azt borította. Utána kerestem, és ezt nevezik instagram wall-nak. (Szóval instagram fal.) 

Nagyon, nagyon megtetszett, így fogtam magam, és regisztráltam az instagramra, hisz úgy épül fel ez a képes fal, hogy a feltöltött képeidet kinyomtatod, és felragasztgatod. Ugyanolyan méret, és életed apró pillanatai egyetlen nagy képben együtt. Szerintem remek ötlet. 

El is kezdtem töltögetni a képeket, közbe pedig lettek követőim. Egyre inkább belebolondultam a dologba, aztán úgy a nyár végére már alig töltöttem fel pár képet, és a régieket is elkezdtem törölgetni. Már valahogy nem látom értelmét, de a falamat egyszer megcsinálom, de privát profillal. Pár kérdés:

a.) Taggeltél már #yolo-t vagy #swag-et?

Igen, egy nagyon menő cipős képre, mert mondta a csaj, akivel rajta vagyok, hogy így több "lájkot" kapunk. Hát mit bánom én ezt? (Juj, mostanában nagyon sokat viccelődtem a parasztos, rajos (van ilyen?) beszéddel és kezd rám ragadni...)

b.) Tettél föl magadról képet? 

Igen, három képen van rajta az arcom,amúgy utálom önmagamat fotózni, soha nem értem meg ezt a szokást.

c.) Van cigis, piás képed?

Nincs, csak a Jack Daniel's-es karamellámról tettem fel képet. Amúgy is a cigitől megfulladok, piálni meg nem igazán szoktam. (Fuh gyerekek, én most nagyon gáz vagyok, mert 14 évesen nem voltam még részeg. Komolyan. Kövezzetek meg!)

d.) Hány követőd van? 

Ebben a pillanatban 87. De nem mindenkit követtem amúgy vissza.

e.) Mi a neved? Bekövetlek.

Köszi, de nem szeretném megadni. A régi blogomon kint volt, de ide nem szeretném egyik közösségi profilomat se kitenni.

A szobám átalakításából végül semmi se lett.:/